Fiatal lányként érkezett az orosz udvarba, ahol pár év alatt elleste elődjétől, Erzsébet cárnőtől, hogyan képes egy nő egyedüli uralkodóként érvényesülni. Trónra kerülésük után gyengeelméjű férjétől megszabadult, magához ragadta a hatalmat és sikerült is 34 évig, háláláig megtartania. A köznép gyakran szeretőiről és homoszexuális viszonyáról pletykált mégis az ő uralma alatt vált Oroszország Európában is elismert nagyhatalommá. Ő volt II. (Nagy) Katalin.

Zsófia Auguszta Friderika néven született 1729. májusában. Szülei némi diplomáciai ügyeskedés révén ajánlották II. Frigyes porosz király és Lestocq gróf segítségével (nyilván erősíteni akarták az orosz-porosz barátságot) a jövendő III. Péter feleségének.

Találkozás a nem éppen vonzó jövendőbelivel

14 éves volt mikor hét héten át tartó utazással megérkezett Moszkvába. Jelentéktelen, engedelmes feleségnek szánták, aki gondoskodik a trónutódlásról. Katalin (akkor még Zsófia) hamar rájött, hogy a házasság érdekében nem a jövendőbelijét hanem annak nagynénjét Erzsébet cárnőt kell lenyűgöznie. Így oroszul tanult és áttért az orthodox hitre. A keresztségben a Jekatyerina Alekszejevna nevet kapta.

 Jekatyerina Alekszejevna nagyhercegnőként, 1745, George Grooth festménye

Egy évvel késöbb, 1745-ben feleségül ment Pjotr Fjodorovics Romanovhoz, a késöbbi III. Péterhez. A házasság nem bizonyult sikeresnek. Pétert egyedül porosz imádata és katonai játékai érdekelték. Még az eljegyzésük idején elkapta a himlőt, amiből ugyan kigyógyult de arcát és testét élete végéig hegeg borították. A házasságba csak retteget nagynénje akaratának engedelmeskedve egyezett bele. Apja rokona volt a svéd királynak, eredetileg a svéd trón várományosa volt. Ám a gyermektelen Erzsébet őt nevezte meg utódjának, így 14 évesen cárevicsi rangot kapott. Mivel I. (Nagy) Péter cár törvénye értelmében, mindig az orosz uralkodó jelölte ki utódját.

Péter 17,  Katalin 16 évesen eljegyzésük után, 1745-ben

A házasságuk első nyolc éve tökéletesen eseménytelenül telt. A frigyet nem hálták el, Katalin 23 évesen hivatalosan még mindig szűz volt. Napjait az utazások, séták, öltözékek (az udvari etikett szerint naponta háromszor öltöztették, egy ruha a reggelihez, egy napközbenre és megint egy a vacsorához) és a pletykák töltötték ki. Unalmában a könyvekbe temetkezett. Mindent elolvasott ami csak a kezébe került, így naprakész tudással rendelkezett az ország és Európa történéseiről, levelezőpartnerei között számos kortárs filozófus volt, többek között Voltaire és Diderot.

Mindig a rossz fiúkba szeretünk bele

Ekkoriban ismerte meg az udvarban Szergej Szaltikovot, akibe teljesen belehabarodott. Szaltikov nagy nőcsábász hírében állt. Egyes pletykák szerint Erzsébet cárnőtől jött az utasítás, hogy keressenek szeretőt Katalinnak, nyolc év után nem remélte, hogy töketlen unokaöccse valaha is hozzáér a feleségéhez, ellenben az örökösre szükség volt. Mások szerint Erzsébet ráparancsolt Péterre, hogy tegye a kötelességét. Bárhogy is történt, közel 10 évvel az esküvő után, 1754-ben megszületett Pál azaz Pável Petrovics. A gyermek fizikailag inkább hasonlított Péterre, mint Szaltikovra. Katalin nem sokat törődött fiával, ezzel is próbálták igazolni, hogy valóban férjétől lett terhes és iránta érzett undora miatt hanyagolta gyermekét. Igazándiból szinte rögtön elvették tőle Pávelt és nevelését Erzsébet cárnőre bízták. Katalin alig-alig láthatta, így idővel elhidegült tőle. Felnőttként már inkább hatalmát féltve tartotta félig-meddig őrizetben fiát. Egyesek szerint, kiakarta zárni az öröklésből és a koronát unokájának a késöbbi I. Sándornak szánta.

Péter sosem próbált közeledni a feleségéhez, bár nagy ritkán ágyába kérette, inkább ő is szeretőket tartott. A legismertebb közülük Jelizaveta Voronkova volt.

Vár a trón, államcsíny a szerető segítségével

Erzsébet cárnő több szélütés után 1762. január 5-én meghalt. III. Péter követte a trónon és beköltözött a szentpétervári Téli Palotába, így Katalin cárné lett. Uralkodása kezdetén megpróbálta megszilárdítani hatalmát. Felmentette a nemességet a kötelező állami szolgálat alól,  megszüntette a Titkos Kancelláriát, feloszlatta a Cári Udvari Konferenciát, valamint Erzsébet tanácsadó testületét. Javaslatot tett az állam és az egyház szétválasztására is, de ez csak Katalin uralkodása alatt valósult meg. Péter különcködése és poroszimádata szálka volt azoknak a politikai köröknek a szemében, amelyekben Katalin mozgott. Békét kötött Poroszországgal, visszaadta a korábban elfoglalt területeket is. Bukását mégis az alapozta meg, hogy beleszólt Holstein és Dánia közti vitába. Elvégre Holstein-Gottorp-i hercegként született, így háborút akart indítani Dánia ellen az elfoglalt tartomány visszaszerzése érdekében. A nemesség ellene fordult, a katonaság fellázadt és Katalint kiáltotta ki uralkodónak, aki szeretője, Orlov révén megszerezte a tisztikar támogatását. Az államcsíny sikeres volt. Fél évvel trónralépése után Pétert házi őrizetbe vették ropsai birtokán. Magával vihette a hegedűjét, egyik inasát, és kedvenc kutyáját.

Három nappal késöbb Alekszej, Katalin szeretőjének, Grigorij Orlovnak az öccse egy verekedés során megölte a néhai cárt.

Katalin nem volt egyik előző cárnak sem a leszármazottja, mégis követte férjét a trónon, ugyanúgy, ahogy I. Katalin követte I. Pétert  majd negyven évvel ezelőtt. Emiatt beiktatási kiáltványában a nemzet egyöntetű akaratára hivatkozott. Bár a nemesség egy része továbbra sem szimpatizált vele. Csak régensként látták volna, amíg fia, Pál fel nem nő.

 II. Katalin cárnő az 1760-as években, Aleksej Antropov festménye

Uralma alatt

• Kb. 518 000 km²-rel növelte az Orosz Birodalom területét. (Magyarország területe 93 030 km²) A megszerzett területeken új városokat alapítottak, külföldről hívtak katonákat, iparosokat, kereskedőket letelepedni.
• Kelet- és Délkelet-Európában az oszmánok legyőzésével több tengeri kijáratot és hajózási kereskedelmi jogot szereztek, elfoglalták a mai Ukrajna déli részét.
• Pár évvel az Oszmán Birodalomtól való elszakadása után megszerezték a Krímet (Fekete- és Azovi-tenger között elhelyezkedő 30 km hosszú és 9 km széles félsziget) amely a cárnő kegyeltje Patyomkin főkormányzósága alá került.

• Elverték a svédeket, mikor unokatestvére III. Gusztáv svéd király jó ötletnek tartotta megtámadni Oroszországot, amíg az a törökkel háborúzik délen.

A felvilágosodás eszméinek híve volt, magát trónuson ülő filozófusnak tartotta. Noha az 1789-es francia forradalomnak köszönhetően kicsit visszavett a buzgalmából, de így is igyekezett elveit törvények alakjába önteni. A művészetek, irodalom és az oktatás pártfogója volt. Vígjátékokat, regényeket és emlékiratokat írt. Magángyűjteménye volt az alapja az Ermitázs múzeumnak, amely ma elfoglalja a teljes Téli Palotát. Leánynevelő intézetet alapított, ahova nemesek és a tehetősebb kereskedők lányaikat iratták.

Szeretőit rendre magas állásokba emelte, beköltözhetettek a palotába a cárnő lakosztálya alá, birtokokat, jobbágyokat kaptak ajándékba. A kegyvesztettséget a kiköltözés jelentette, de Katalin késöbb is támogatta egykori kedveseit. Utolsó szeretői egyike Zubov herceg 40 évvel volt fiatalabb a cárnőnél. Az egyik udvarhölgyével és bizalmasával Jekatyerina Daskovával homoszexuális viszont folytatott. A férfiakhoz hasonló elbánásban részesült. Jekatyerinát nevezte ki a Császári Akadémia igazgatójává, még ugyanabban az évben, 1783-ban megalapította az Orosz Akadémiát melynek elnöke volt Katalin haláláig.

A cárnő tehetsége abban mutatkozott meg leginkább, hogy tanáncsadóival és a nemeséggel megfelelő egyensúlyt tudott kialakítani, bár a kegyeltjeit ért korrupciós vádakkal általában nem foglalkozott. Elképzelései szerint igyekezett vezetni a birodalmat, a túl demokratikusnak tűnő ötleteit viszont támogatók hiányában mindig elvetette. Voltak próbálkozásai a jobbágyok terheinek könnyítésére is, de a Pugacsov féle parasztfelkelés után (Pugacsov száműzött katonaszökevény, aki azt terjesztve gyűjtőtt nem kevés támogatót maga köré, hogy ő a halottnak hitt III. Péter cár, aki túlélte hűtlen felesége gyilkossági kísérletét) figyelmét inkább a déli területekre, diplomáciai kapcsolatokra és az európai politikai színpadon való aktív részvételre fordította.

Elődjétől, Erzsébettől megtanulta, hogy gondoskodjon a lehetséges trónkövetelők eltüntetéséről. További ellenlábasait vagy egy kölcsönösen előnyös megállapodással vagy aktuális szeretője segítségével intézte el.

A cárnő 65 évesen 1794-ben - Borovikovszkij fetménye

Halála

1796. november 5-én, 67 évesen öltözőszobájában összeesett, végig eszméletlen maradt, másfél nap után elhunyt. Egyesek szerint haldoklása alatt fia Pál átkutatta a szobáját és megsemmisítette Katalin végrendeletét, melyben unokáját nevezte meg utodjának.

Életét több regény és színdarab is feldolgozta. A nép szerette, korában erőskezű, eltökélt és rendkívűl ambiciózus, a felvilágosodás eszméit támogató asszonynak ismerték, aki nem vetette meg az élet örömeit.

Felhasznált irodalom:

• II. Katalin cárnő emlékiratai (Ford. Antal Dezső) 1926
• Lucien Murat - Nagy Katalin cárnő szerelmi élete 1999
• David Warnes - Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története  2002