Családja ambíciói taszították VIII. Henrik karjaiba, szeretőjének szánták, ő királynéja lett, alig 3 év után mégis a vérpadon találta magát. Henrik miért küldte a halálba azt az asszonyt akinek szerelméért elhagyta feleségét, magára haragította Spanyolországot és szakított a katolikus egyházzal?

Anna az 1500-as évek elején született Londonban. Apja Thomas Boleyn Wiltshire grófja, anyja Elizabeth Howard. Fiatalon, udvarhölgyként előbb Mária királyné (VIII. Henrik húga), majd a 15 éves Klaudia francia királyné (I. Ferenc király első felesége) szolgálatába került, akivel hét évet töltöttek együtt.

Az udvarban tökéletesen megtanult franciául, megismerte a divatszokásokat, a francia kultúrát és az etikettet, valamint nagy érdeklődést mutatott a vallási filozófia iránt.

1522-ben apja haza hívta Angliába, kiházasítását tervezték. Nővére, Boleyn Mária szintén a francia udvarban töltötte fiatal éveit, őt két évvel korábban rendelték haza tervezett házassága miatt. Férje William Carey köznemes lett. Az esküvőn a király VIII. Henrik is megjelent, meghívta udvarába az ifjú feleséget, Mária így a király szeretője lett. Feltételezhetően két gyermeket is szült a királynak.

Anna 1522. március 4-én mutatkozott be Henrik udvarában, egy a harci sikerek örömére tartott bálon. Retha M. Warnicke, amerikai történész a korabeli források alapján így jellemezte Annát az udvarban:

Testtartása tökéletes, francia divat szerinti ruhái kifogástalanok voltak. Kecsesen és könnyeden táncolt, énekhangja kellemes. Tudott lanton és más hangszeren játszani, folyékonyan beszélt franciául. Figyelemre méltó, intelligens, éles eszű fiatal hölgy lehetett. Sugárzó energiája és vitalitása miatt vonzotta a tekinteteket. Ilyen egy tökéletes udvarbeli.

Ír unokatestvérével kötött jegyességét hamarosan felbontották. Ezután több férfi is udvarolt neki. Henry Percy, Northumberland grófjának fia (Percy apja vetett véget a románcnak), majd Thomas Wyatt költővel is hírbe hozták. Ekkor Anna már Henrik felesége, Aragóniai Katalin udvarhölgye volt.

Anna szépségéről megoszlanak a vélemények, de tény, hogy megjelenésével, kisugárzásával, társalgásával elbűvölte a férfiakat. A király 1525 körül kezdett neki udvarolni, de Anna határozottan visszautasította a közeledést. Feltehetően tanult nővére hibájából, akit megbélyegeztek az udvarban miután a király szeretője lett. Családja viszont bőven profitált a viszonyból, apja és nagybátyja birtokokat, címeket kapott a királytól. Így Annával közölték; kénytelen lesz elfogadni a király udvarlását vagyonuk gyarapodásának érdekében.

Nyílt titok volt, hogy a királynő nem képes utódott szülni. Anna folyamatos elutasításával, illetve annak magyarázatával (ha odaadja magát a királynak, fiút fog szülni, de a gyermek nem lesz törvényes, Anna pedig szégyenben marad) addig-addig húzta a király idegeit amíg az megígérte; feleségül veszi.

Egyetlen bökkenő maradt csak, Katalin. Az asszony semmilyen formában nem egyezett bele a válásba. Először vallási alapon próbálták a házasságot érvénytelennek nyilvánítani (Katalin előbb Henrik bátyja Artúr felesége volt, aki pár hónap után meghalt - Mózes harmadik könyve azonban megtiltja, hogy egy férfi elvegye bátyjának özvegyét, még akkor is, ha a házasságot nem hálták el), az érvénytelenítéshez a pápa beleegyezése kellett volna, ezt azonban politikai okokból megtagadta. Késöbb felajánlották Katalinnak, vonuljon zárdába.

XIX. századi fetmény Aragóniai Katalinról, háttérben VIII. Henrik és Boleyn Anna

Végül Henrik kihirdette, hogy egyetlen pápának sincs joga újraértelmezni és átértékelni a Bibliát. Mivel Katalinnal eddig bűnben éltek, az egyetlen mód, hogy véget vessenek ennek, ha elválnak. Katalint száműzték az udvarból. Ékszereit elvették, lányát Máriát törvénytelennek ítélték, többé nem illette meg csak az „az özvegy wales-i hercegné” megszólítás, utalva első férjére.

Az egész válási procedúra 6 évét vett igénybe, mialatt Anna hivatalosan továbbra is Katalin udvarhölgyeként szolgált, az ő udvartartásában élt. Csak a királynő számüzetése után foglalhatta el helyét Henrik mellett.

Minden igyekezete ellenére, Anna idővel kénytelen volt engedni a királynak és ágyba bújni vele. Teherbe esett, így megsürgették az esküvőt. A ceremóniát 1533. május 23-án tartották, Cranmer érsek adta össze őket (Boleyn család korábbi gyóntatója) aki Henrik és Katalin házasságát is érvénytelenítette. Junius 1-én megkoronázták Annát a Westminsteri Apátságban, Szent Edward koronájával. Ezzel Henrik biztosította, hogy születendő fiát mindenki törvényesnek ismerje el.

Szeptember 7-én Anna leányt szült. Erzsébetnek nevezték el. Az örökös tiszteletére tervezett programokat lemondták. Ezzel kezdődött meg Anna lejtmenete, noha szülése után nem sokkal a király így nyilatkozott;

Fiatalok vagyunk még. Ha lehet egészséges lányunk, akkor lehet egészséges fiúnk is.

Megkezdődött az egyháztól való függetlenedés ideje is. A pápa felszólította a királyt térjen vissza hites feleségéhez, Katalinhoz. A király figyelmen kívül hagyta a kérést, erre a pápa kitagadta Hentiket. Válaszul Henrik törvényt hozott házassága érvényességéről. Aki nem volt hajlandó elismerni Annát királynénak, Erzsébetet pedig törvényes örökösnek, az felségárulást követ el.

Henrik és Anna, Friedrich Pecht XVIII. századi képe

Henrik még ha csalódott is volt, bízott Annában. Hitte legközelebb fia fog születni. Anna ismét várandós lett, de a 4.-5. hónap körül elvetélt. A következő évben újra teherbe esett. Anna tisztában volt vele, pozíciója csak akkor lesz biztonságban ha egészséges fiút tud szülni. A király már a negyvenes éveiben járt, erősen hízásnak indult és kezdődő impotenciával küzdött. Egy lovagi tornán leesett a lováról és két órán eszméletlenül feküdt. Az események hatására Anna pár nappal késöbb ismét elvetélt. Ezzel végleg megpecsételte sorsát.

A történelem ismételte önmagát. Henrik elfordult feleségétől aki képtelen volt neki fiút szülni, és egyik udvarhölgyével vigasztalódott (Jean Seymourral).

A vég kezdete

1536. május 2-án Annát hűtlenség, vérfertőzés és felségárulás vádjával letartóztatták és a Towerbe vitték.

De miért vádolták meg a kiráynőt ilyen förtelmes bűnökkel? Miért akart tőle a király végleg megszabadulni, mikor annyit tett azért, hogy együtt lehessenek? Miért nem küldette egy zárdába? 

Először is Annának nem voltak támogatói (Katalin mögött az egész spanyol birodalom állt). A nemesség jelentős része ellenségként tekintett az egyre nagyobb hatalommal bíró Boleyn családra (Anna apja mellett, bátyja is az udvarban szolgált, őket is letartóztatták). Házasságának érvényességét az egyház nem ismerte el. A nép is boszorkányként tekintett rá, aki megbabonázta a királyt.

Januárban Aragóniai Katalin meghalt, így ha elhagyja Annát, Henriknek nem kellett volna visszamennie korábbi feleségéhez, szabadon nősülhetett.

Amíg Katalin kötelességtudó és a válás kérdését leszámítva mindig engedelmes feleség volt, Anna vehemensebb, akaratosabb személyiség. Nem a háttérből látta el tanácsaival az uralkodót, nyíltan részt követelt magának a hatalomból. Nyilvánosan bírált minden szerinte nem megfelelő döntést, nem kevés ellenséget szerezve a tanács tagjai közül.

A korábbi hosszadalmas válási procedúrából okulva, nem akart Henrik megint éveket tölteni azzal, hogy házassága érvénytelenségének kimondására vár. Az idő csak telt és neki még mindig nem volt fia. Jean Seymourtól remélte megkapni trónörökösét, aki csak akkor lesz törvényes utód ha Jean a felesége, csak úgy veheti el, ha Anna már nincs útban.

Mark Smeaton, Anna udvari zenésze is a letartóztatottak között volt. Kínzás hatására végül bevalotta, hogy viszonyt folytatott a királynéval. Más bizonyíték nem volt, de nem is kellett a bíráknak, Annát bűnösnek találták. Őt, bátyját és az udvar három másik tagját, mint feltételezett szeretőket halálra ítélték.

Anna a fogságban teljesen összetört. Nyilván rájött, hogy szabadulna tőle a király, de azt sosem gondolta volna, hogy képes lenne kivégeztetni.

 Boleyn Anna fogságban, Edouard Cibot festménye, 1835

A király felesége ítéletét máglyahalálról lefejezésre enyhítette, és a franciaországi Saint-Omerből hívatta el Annához a legjobb hóhért. 

Utolsó gyónása közben megesküdött Cranmer érseknek lelke üdvösségére; nem volt hűtlen férjéhez, a királyhoz. Ezt többször is megismételte.

Kivégzése napján damaszt sötétszürke ruhát viselt, felette hermelinköpenyt (a hermelin az aranynál is drágább volt, csak a legtehetősebbek, általában az uralkodók engedhették meg maguknak). Két hölgy kísérte el az emelvényig, ahol utolsó szavait intézte az összegyűlt hatalmas tömeg fele;

Jó keresztény emberek! Azért jöttem ide, hogy meghaljak. Törvény szerint lettem halálra ítélve, ezért nem tiltakozok ellene; fejet hajtok a király akarata előtt. Imádkozom Istenhez, hogy óvja meg a királyt és adjon neki hosszú uralkodást. Az egyik legnemesebb, legirgalmasabb és legkiválóbb uralkodó a Földön. Nekem mindig jó és kedves férjem volt. Ha valaki az ügyemet vizsgálná, azt arra kérem, hogy jóindulattal tegye. Távozom hát a világból és itt hagylak titeket. Szívből kérem, hogy imádkozzatok értem. Jézus, fogadd el lelkemet.

Május 19-én a hóhér lecsapott kardjával és Anna feje a porba hullott. Testvérét, udvari zenészét és a három másik elítéltet két nappal korábban fejezték le ugyanott. Testét pár órával késöbb egy ládába helyezték és a Szent Péter kápolnában temették el, jelöletlen sírba, szertartás nélkül.

Gyermeke életét féltve nem akarta utolsó szavaival bírálni a királyt, ennek ellenére ártatlanságát sosem tagadta. Biztosak lehetünk benne, hogy Anna valóban ártatlan volt az ellene felhozott vádakban és ezt Henrik is pontosan tudta. Házasságukat érvénytelenítették, Erzsébetet fattyúnak titulálták. A király csak késöbb vette vissza örököseinek sorába.

Henrik még négyszer nősült Anna után. A sors ironiája, hogy ötödik felesége, Anna egyenesági rokona, a 19 éves Howard Katalin valóban rendszeresen csalta az akkor már rettentő kövér, sánta, öregedő és beteges királyt. Őt, szeretőjét és két udvarhölgyét is kivégezték.

Felhasznált irodalom: 

• Antonia Frazer - VIII. Henrik hat felesége, 1997
• Marita A Panzer - Nők az angol trónon - Anglia királynői és királynéi, 2007
• Henry Hamilton - VIII. Henrik magánélete, 2000